Programozási élmények, MI és nosztalgia a könyvek, a régi internet és a tömegközlekedés iránt
Click here for the English version!
Sok idő eltelt azóta, hogy utoljára posztoltam valamit a weboldalamon. Ennek megvan az oka: dolgozom, az egyetemet befejeztem. Annyit mondok, csak, hogy RENGETEGET programozok. És rengeteg tapasztalatot szereztem Pythonban.
Emellett tapasztalatot szereztem shell programozásban (bash) is, de néha úgy érzem, buta vagyok, mert a shellben tudnod kell, hogy van három fő program, amit érdemes megtanulni: a sed, az awk és a grep, mert ezek szöveget manipulálnak (vagy szűrnek), és elég erősek. Hagyjuk most az alapokat: ls, wc, rm, cp, cd, stb.
Emiatt a tudásbeli hiányosság miatt azt kívántam, bárcsak lennének olyan kurzusok, amik kifejezetten csak a haladó bash eszközökről szólnak, mert a reguláris kifejezések (regex) egy mély és hasznos téma, legyen szó akár egy string megkereséséről egy szövegben, ahol a minta fix, tehát ismered a formátumot, de nem tudod pontosan mit keresel. Erre tökéletes. A tapasztalatom szerint a sed remek szövegfolyamok átalakítására. Az awk olyan, mint egy apró programozási nyelv, ami strukturált szöveg feldolgozására lett kitalálva, azt mondanám, olyan, mintha egy stringbuildert hoznál létre Java-ban vagy C#-ban, és utána elkezdesz valamit csinálni vele, viszont van egy tanulási görbéje, és ezt most összekötném az MI-őrülettel.
Most 2026 van. Úgy tűnik, az MI MÉG nem váltotta le az embereket, és amit én gondolok az MI-ről, hogy rengeteg elektromosságot pazarol el, bár most már jobb modelljeink vannak, mint például a Claude Sonnet 5, még mindig azt gondolom, hogy az MI csak egy eszköz, és nem valami, ami leváltana minket. Miért? Ha nem határozod meg jól a promptodat, az MI olyan, mint egy buta ember, aki magától fogja kitalálni, mit kellene csinálni. Oké, de a legtöbb esetben az MI nem ismeri a kontextust, meg kell határoznod a rendszert (system promptot), és akkor jobb eredményt fog produkálni. Amit én gondolok a 100%-ban automatizált ügynökökről (agent), hogy nem látod a folyamatot, hogyan csinálja, csak az eredményt. Ez veszélyes, mert kritikus (vagy bármilyen) rendszerekben ez káoszt okozna, és ezt senki nem szeretné.
Mostanában egy másik ok miatt is nosztalgikussá váltam: a régi számítógépes könyvek miatt.
Az egyik haverom adott nekem egy halom régi számítógépes könyvet. Őszintén örültem nekik, bár nem mindegyiknél tartott sokáig a lelkesedés. Néhánynak nagyon erős, dohos szaga volt az évekig tartó tárolástól, és az egyiken még fekete penész is nőtt. Az egyenesen a kukába került, és sajnos néhány másiknak is követnie kellett a szag miatt.
Mint valaki, aki tényleg szeret könyveket gyűjteni, borzasztó érzés volt kidobni őket. A könyvek azok közé a dolgok közé tartoznak, amiktől mindig nehezen válok meg, még akkor is, ha technikailag elavultak. Valahogy rossz érzés látni, ahogy régi technikai könyvek a szemétben végzik.
Ez az élmény emlékeztetett arra, hogy miért is kezdtem el eredetileg régi számítógépes könyveket vásárolni.
Még a középiskolás korszakomban elég sok időt töltöttem az iskolai könyvtárban, amikor volt egy-két órás lyukasórám. Az épület egyik kedvenc helye volt számomra. A könyvtáros, aki egyébként történelmet is tanított, mindig barátságos volt, és szeretett történelemről, aktuális eseményekről, vagy bármilyen érdekes témáról beszélgetni. Visszagondolva, azok a beszélgetések ugyanolyan emlékezetesek, mint maguk a könyvek.
Ami a legjobban lenyűgözött, az nem a szépirodalom volt — hanem a régi számítógépes könyvekkel teli polcok. Linux kézikönyvek, Windows NT referenciák, programozói könyvek... órákig el tudtam nézegetni őket. Akkoriban még azt sem tudtam, hogy vannak olyan könyvek és sorozatok, mint a PC-Iskola vagy a Mit kell tudni a PC-ről? vagy az Informatikai füzetek, olyan könyvek, amik egykor a diákoknak segítettek felkészülni a régi ECDL vizsgákra.
Évekkel később végül úgy döntöttem, hogy összerakok egy saját, kis gyűjteményt.
Nem próbálok meg minden valaha nyomtatott régi számítógépes könyvet összegyűjteni. Ehelyett olyan könyveket próbálok választani, amik különböző technológiákat és különböző korszakokat képviselnek. Vannak könyveim Windows 95-ről, Windows 98-ról, Windows 2000-ről, Windows XP-ről, Linuxról, shell programozásról, hálózatokról, webfejlesztésről, adatbázisokról, Office XP-ről, sőt még MIDI-vel való bütykölésről is. A célom nem az, hogy mindent birtokoljak, hanem hogy megőrizzek egy pillanatképet arról, milyen volt húsz vagy harminc évvel ezelőtt informatikát tanulni.
Néhány ezek közül a könyvek közül még mindig meglepően hasznos. Egy húsz évvel ezelőtti shell programozásról szóló könyv Bash-t tanít, ami alapjaiban ma is ugyanaz. A reguláris kifejezések nem változtak meg varázsütésre. Sok Linux parancs pontosan ugyanaz ma is. A screenshotok lehet, hogy régiek, de az alapötletek gyakran időtállóak.
Talán ami számomra kicsit megmosolyogató, hogy mikor vettem a BBS-INFO Kft. kiadótól közvetlenül, maga a könyvkiadó, Bártfai Barnabás úr ezt az üzenetet hagyta a könyvemben, "Az Internet és lehetőségei" című könyvben, amit ő maga írt:
Tisztelt Vásárló!
Kérjük vegye figyelembe, hogy az ön által rendelt könyv megjelenési ideje óta igen hosszú idő telt el, ami az informatika terén jelentős változásokat eredményezett, így a könyvben leírtak egy része mára megváltozott, nem állja meg a helyét.
Nem gondoltam volna, hogy még ilyen régi könyveket elad, és hogy ezt kapom melléje, hogy tudjam, ez már nem aktuális. Őszinte vagyok, a netes könyv még kb ~2013-2014ig még aktuális volt, mert az iWiW még addig működött. De utána az iWiW-et megölték, aztán a Honfoglaló is, amiről említ a könyv, azt már böngészőből nem lehet játszani, mert ugye az Adobe Flasht megölték szintén, sok minden is sajnos ami a régi interneté volt, az már a múlté, de ezt az alábbi fejezetben jobban kitárgyalom. Amúgy az ő könyveire lehet dedikálást kérni, ami szerintem egy egészen jó dolog, hiszen így legalább emlékké és relikviává válik az.
Bártfai úrnak még a "Hogyan Kezdjem" és a "Hogyan Használjam" könyvek azok, amik hozzá köthetőek, mint ismertebb IT-s könyvek, de pl az én baráti körömből sokan az Office Zsebkönyveket ismerik jobban (Pl. Excel 2010 Zsebkönyv), de nagyon azon a véleményen vagyok, hogy felesleges lenne megvennem a Hogyan Használjamat, mert az a könyv alapján készült az ECDL vizsgákra felkészítő Informatikai füzetek, és azok néha még több dolgot is írnak le, mint maga a "Hogyan Használjam"
BBS-INFO-s könyveket közvetlenül a kiadótól, könyvesboltokban pl. Bookline, Libri, valamint régi könyvek esetében antikváriumból (pl. antikvarium.hu) szerezhető be.
A régi Internet
A könyvek azonban csak egy részét jelentik a nosztalgiának.
A 2000-es évek végének internetje is hiányzik.
Akkoriban úgy érezte az ember, hogy mindenkinek megvolt a saját kis sarka a weben. Voltak olyan Flash játék oldalak, mint a Miniclip, a Newgrounds, a Kongregate és az Armor Games. Számtalan fórum létezett, minden elképzelhető hobbinak szentelve. A közösségek kisebbek, lassabbak voltak, és valahogy személyesebbnek tűntek. (ugyanis a fórumok nem instant chatek voltak, ahol vártad a választ)
Egy hely, amire különösen jól emlékszem, egy fiataloknak szóló fórum volt. Visszagondolva vicces, mennyire keveset tudtunk az internetes biztonságról. Én tényleg a valódi nevemmel regisztráltam oda, mert soha senki nem magyarázta el, hogy ez nem feltétlenül jó ötlet. Egy-két évvel később becenévre váltottam, de akkoriban ezt egyszerűen senki nem tanította nekünk. Megjegyzés, OSINT. Tudom, ez olyan infó lenne, amivel profilozni lehet, de mivel én publikus infót nem találtam azon a fórumon, ami pont abban az idő pillanatban készített volna snapshotot, így ez "volt,nincs".
Az internetes etikettre sem tanított meg igazán senki. Hibázva tanultam meg, röviden, néha olyan dolgokat tettem, amiket nem kellett volna.
2010 körül egy kisebb csapattal létrehoztuk a saját kis közösségünket egy fórumplatformon. Talán tíz-tizenöten voltunk, és úgy kezeltük a fórumunkat, mintha az lenne a legfontosabb hely az interneten. Még versenyeztünk is, hogy feljebb másszunk a fórum népszerűségi rangsorában. Egy ponton tényleg elértük a ranglista legfelső részét, ami akkoriban hatalmas eredménynek tűnt.
Végül aztán jött az élet.
Az emberek gimibe, egyetemre mentek, elkezdtek dolgozni, és a fórumok lassan elcsendesedtek, míg maga az a fórumplatform is eltűnt 2016 végén. Felnőttként néha eltűnődöm, mi történt azokkal az emberekkel. Néhányan valószínűleg megházasodtak. Néhányuknak valószínűleg gyerekei vannak. Páran teljesen eltűntek az internetről.
A mai internet bizonyos szempontból jobb. A magánélet védelmét sokkal komolyabban veszik. A GDPR nem véletlenül létezik. A közösségi média hihetetlenül kényelmessé tette a kommunikációt, bár a gyerekvédelemmel kapcsolatban is vitatkoznék. Néhány szakértő szerint ez jól működik, viszont szerintem az MI-alapú detektorok rosszak, és furcsán szűrnek. De a gyerekek néha kontrollálatlan viselkedéssel (ami rosszabb, mint az én tudatlanságom) sebezhetővé teszik magukat, de emellett hangchat funkciókat is használnak, amit én annak idején nem csináltam, de azt sem csináltam, hogy teljesen random emberekkel privátban beszélgessek, mivel szerencsére a szüleim kontrollálták, kivel beszélek, például az iWiW-en (igen, volt iWiW fiókom) nem fogadtam el teljesen random emberek felkérését. Mivel ez a személyes blogom, nem fogok belemenni abba, hogy milyen veszélyekkel jár gyerekként 10+ évvel idősebb emberekkel beszélgetni, de igen, sok veszély van. Csak guglizzátok ki. Most, hogy már felnőtt vagyok, más a helyzet. Vannak barátaim, akik 40+ évesek, és hasonló érdeklődési körük van, mint nekem.
A probléma az, hogy tudom, milyenek a ~10 éves gyerekek. Kíváncsiak, és persze mindenféleképpen fel fognak fedezni mindent, és ki fognak próbálni rengeteg játékot, közösségi platformot, és a Tiktok hatalmas löketet adott a figyelem kereső embereknek, úgyhogy ki akarnak tűnni, és azt akarják, hogy mindenki rájuk nézzen. Aztán tudom, hogy létezik az úgynevezett "tömegközlekedés-fotósok" szubkultúrája is, mivel szeretem a tömegközlekedést, főleg a régi járműveket (pl. Ikarus 200-as sorozatú buszok, vagy régi MAN/Mercedes buszok, mint a MAN SL200/Gräf & Steyr LU200 M11 vagy a Mercedes O305). Néhány gyerek, amiről hallottam, általában a buszsofőrök és más közlekedésrajongók aurájában van, néha a hangulatot is lerombolják. Tudom, hogy kíváncsiak, de nem ismerik a határokat. Nekem néha sikerült ésszerű keretek között tartanom, szóval nem volt sok gondom, de igen, az internet akkoriban vadnyugat volt. Most technológiai sivatag, nem annyira szórakoztató már, mint amilyen egykor volt.
De ugyanakkor néha hiányzik az internet régi "vadnyugat" érzése. Nem feltétlenül volt jobb — csak más volt. Az emberek saját weboldalakat építettek. A fórumoknak megvolt a saját identitásuk, nem úgy, mint amikor csak doomscrollozod a feeded, amit eh, kicsit kényelmetlennek találok. Görgeted a feedet, és semmi érdekeset nem találsz az igényeidnek.
Talán ezért élvezem a régi számítógépes könyvek gyűjtését.
Nem csak operációs rendszerekről vagy programozási nyelvekről szóló könyvek ezek. Egy másik számítástechnikai korszakra emlékeztetnek, egy másik internetre, és egy olyan időszakra, amikor a technológia felfedezése egy kicsit személyesebbnek érződött.
Íme a gyűjteményem:
Utazás és régi tömegközlekedési járművek
És ezt összekötve az utazással és a régi tömegközlekedési járművekkel, amikor csak lehetséges, próbálok régi tömegközlekedési járművekkel utazni, amikhez kedves emlékeim fűződnek, mert megvan a maguk bája, például a busz éneklő hídja, a zörgő motor, és a kényelmesebb ülések (mert a mai buszoknak nincs sok párnázása, és néha kényelmetlennek érződnek), és a dízel szaga. Képzeld el, hogy egy Ikarus 260-as buszon ülsz egy régi, szívómotoros dízelmotorral... (vagy akár a Rába D10 motor hangja) mmmmmm... igen, ez az a valami, amit bárhonnan felismersz. Most Budapesten MAN Lion's City 12C buszaink vannak, amik CNG-vel üzemelnek, persze, csendesen mennek, nem büdösek, viszont nincs bennük karakter... Csak.. csendesek. Amikor Bécsben, Ausztriában jártam, örültem, hogy felszállhattam egy hasonló, Ikarus-szerű buszra (ami a Gräf & Steyr LU200 M11-es busz, ide belinkelem a képet)
Az említett buszokról belinkelek videókat is hogy azért legyen rájuk példa, miről is beszélek: